Műanyag oroszlán a ház kertjében, tarkára festve Eddig fel sem tűnt, biztos még sötétben jártam errefelé. Az egyik környékbeli üzlet bejárata előtt is áll egy. Úgy látszik, itt nem CowParade volt.
Faluvégén
Fácán ácsorog az út szélén. Korábban egyet sem láttam közülük, a héten viszont kettőt is. Reggel fekete rigók harcoltak a kertben, nem mindegy, milyen területet tudnak megszerezni a költési időszak előtt. Ebédnél két őzet futott át a szomszéd telken, az erdő felé. Tavaszodik.
Hajnal
A felkelő nap fénye melegen simogatja a pasztellszínű házfalakat, kirajzolva rajtuk a kovácsoltvas falilámpák árnyékát. Nagyon finom vonalak, semmi éles kontraszt. Puha látvány, mintha vékony, áttetsző takaróba burkolózna az utca. Valójában a nap rejtőzködik fátyolfelhők között, még nem süt teljes erejéből. Neki is korán van.
Optimizmus
Iskolabusz péntek reggel. Tele fáradt, reményvesztett arcokkal. A mi buszunk valahogy élénkebb, mintha ebben az irányban jobb iskolák várnák a gyerekeket. Az is lehet persze, hogy ez fiatalabb korosztály, még optimistábbak.
Átalakulás
Ágyúgolyó 1809-ből - emlékeztet a felirat a szépen rendben tartott, barátságos kékre festett ház falán. És valóban ott a golyó, mértani pontossággal középen, mintha nem akarná megtörni a szimmetriát, holott éppen erre szánták: rombolásra. Jó értelemben ironikus. Elképzelem, mi lehetett annak az ágyúnak a sorsa, amiből kilőtték. Kis szerencsével egy vidéki ház kertjében áll, teleültetve virágokkal. Milyen szép lenne a világ, ha minden fegyverből dísztárgyat készítenénk!
Double decker
Az olvadó hó cseppjei ütemesen kopogtak a járdán. A kopasz fák ágainak vidám hátteret festettek a kék eget pettyező bárányfelhők. A lány a buszmegállóban állt, élvezte a januári tavaszt. Egészen gondtalannak és jókedvűnek érezte magát. Péntek volt, ilyenkor korábban véget ért a munkaideje, és amint kilépett a cég kapuján, élvezni kezdte a hétvégét. Tervezgette magában a programot. A hazaúton olvasni akart, de mikor meglátta a buszt, rögtön elfeledkezett a könyvéről, mert az utazás sokkal érdekesebbnek ígérkezett. Szép időben, emeletes buszról nagyon izgalmas a tájat nézni! Angliában számtalanszor utazott double deckeren, ott ez megszokott dolog volt, de egy osztrák kisvárosban rendkívüli eseménynek érezte. Egyébként is ritkán volt alkalma bármit is látni a környékből, mivel még alig kelt fel a nap, mikor reggel megérkezett az irodába, és rendszerint már sötétedett, mikor hazaindult. Hamarosan másképp lesz, gondolta, hiszen egyre hosszabbak a nappalok. Ez a napsütéses délután mindenesetre ajándék! A busz kis falvakon át kanyargott a város felé, és a lány egyre lelkesebben csodálta az elé táruló tájat. Ilyen magasból sokkal messzebbre lehetett ellátni, most jött csak rá, az út mennyire közel vezet a folyóhoz. A következő várost nagyon szerette, különösen a belvárost, ahol még nem szedték le a karácsonyi dekorációt, pedig vízkereszt már elmúlt. A téren tipikus, régi épületek álltak. Ennél közelebb nem is kerülhetett volna a díszes falakhoz. Magában ujjongott, és nem értette, miért ül körülötte mindenki unott arccal. Vajon miért jönnek föl a lépcsőn, ha úgyis csak a telefonjukba temetkeznek? Nem érdekes, ez az itt és most, ahol ő él. Amióta ebben az országban dolgozott, sokkal könnyebben volt jelen a jelenben.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)