Az olvadó hó cseppjei ütemesen kopogtak a járdán. A kopasz fák ágainak vidám hátteret festettek a kék eget pettyező bárányfelhők. A lány a buszmegállóban állt, élvezte a januári tavaszt. Egészen gondtalannak és jókedvűnek érezte magát. Péntek volt, ilyenkor korábban véget ért a munkaideje, és amint kilépett a cég kapuján, élvezni kezdte a hétvégét. Tervezgette magában a programot. A hazaúton olvasni akart, de mikor meglátta a buszt, rögtön elfeledkezett a könyvéről, mert az utazás sokkal érdekesebbnek ígérkezett. Szép időben, emeletes buszról nagyon izgalmas a tájat nézni! Angliában számtalanszor utazott double deckeren, ott ez megszokott dolog volt, de egy osztrák kisvárosban rendkívüli eseménynek érezte. Egyébként is ritkán volt alkalma bármit is látni a környékből, mivel még alig kelt fel a nap, mikor reggel megérkezett az irodába, és rendszerint már sötétedett, mikor hazaindult. Hamarosan másképp lesz, gondolta, hiszen egyre hosszabbak a nappalok. Ez a napsütéses délután mindenesetre ajándék! A busz kis falvakon át kanyargott a város felé, és a lány egyre lelkesebben csodálta az elé táruló tájat. Ilyen magasból sokkal messzebbre lehetett ellátni, most jött csak rá, az út mennyire közel vezet a folyóhoz. A következő várost nagyon szerette, különösen a belvárost, ahol még nem szedték le a karácsonyi dekorációt, pedig vízkereszt már elmúlt. A téren tipikus, régi épületek álltak. Ennél közelebb nem is kerülhetett volna a díszes falakhoz. Magában ujjongott, és nem értette, miért ül körülötte mindenki unott arccal. Vajon miért jönnek föl a lépcsőn, ha úgyis csak a telefonjukba temetkeznek? Nem érdekes, ez az itt és most, ahol ő él. Amióta ebben az országban dolgozott, sokkal könnyebben volt jelen a jelenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése